Élménybeszámoló- Egy hétvége Velencében

Aktuality
Élménybeszámoló- Egy hétvége Velencében

Élménybeszámoló- Egy hétvége Velencében

2017-05-15

Párommal jelentkeztünk az utazásra. Már többször voltunk karnevál idején, de szerettük volna év közben is megnézni ezt a mesevárost. Ahányszor mentünk mindig más arcát mutatta a város, és ahány idegenvezető annyi féle történet, érdekesség, így mindig az előzőleg hallottakra tudjuk építeni az új információkat.

A foglalás, ügyintézés egyszerűen, és gyorsan zajlott az irodában (mint mindig), és az ígértek szerint meg is kaptuk a részvételi jegyet, utastájékoztatót az indulás előtt. Korán foglaltunk, még az előfoglalási akció keretein belül, így a buszon szerencsére elől kaptunk helyet. :) Habár ezen a buszon bárhol kényelmes lett volna.

Elindultunk a busszal. Kicsit tudtunk pihenni, nézelődni, egyszer álltunk meg Magyarországon mosdószünetre (elég is volt, jól ki volt most is számolva ennek szükségessége, hogy kényelmes legyen az utazás, és fölöslegesen ne veszítsünk időt a megállásokkal.). Szlovéniában egy hosszabb lélegzetű pihenő volt Trojan településén. Már hallottam a híres óriás fánkukról, de mivel eddig mindig éjszaka utaztunk nem tudtunk itt megállni kipróbálni. Na most eljött az idő! Volt lekváros, és csokis is.  Maga a fánk pedig akkora volt mint egy gyerek feje. J (Még csomagoltattunk is). Szép volt a fánkos étterem üvegablakából a kilátás a környező hegyekre.

Este megérkeztünk Lido di Jesoloba ahol megálltunk a szállodánk előtt, elfoglaltunk a szobákat, és megvacsoráztunk egy helyi pizzeriába. Picit bántuk, hogy nem fizettünk be előre vacsorát, mert nagyon jól nézett ki amit a többi utas vacsorázott. (azért mi is finomat ettünk). A szálloda közel volt a tengerparthoz, így vacsora után egy kellemeset sétáltunk még a homokos partszakaszon. Nagyon hangulatos volt. A szálloda szobája nagyon pazar volt, szinte már furcsán tökéletesen alakult minden.

A reggeli olyan olaszos volt (náluk a vacsora a főétkezés). Kontinentális reggeli: kenyér, dzsem, vaj, tea, finom olasz kávé, narancslé, sajt. Buszra szálltunk, és elgurultunk Punta Sabbioni kikötőjébe, ahol már várt ránk a bérelt vaporetto (hajó). Az előző nap hallottakhoz most jöttek az újak. Az idegenvezető hölgy végig a hajóúton mesélt, és mutatta, hogy épp merre haladunk, mit látunk a hajó ablakából (így láthattunk a mesterséges védőgátat, elhagyatott, egykor lakott szigeteket, temetőszigetet stb.) Burano szigeténél a ferde templomtoronynál kötöttünk ki. Megnéztük a mesébe illő színes házakat, megismerkedtünk egy kis műhelybe a híres buarnoi csipke készítésével (Soha nem tudnám megcsinálni annyira bonyolult. A csipkeverő néni keze olyan gyorsan, és precízen dobálta a fonalkát, hogy már abba beleszédültem), és megkóstoltuk a buranói teasüteményt (amiről azt is megtudtuk, hogy régen ne volt a hölgyeknek illő a borfogyasztás, ezért belemártogatták ezt a hosszúkás süteményt a borospohárba és azt ették. J). Visszaszálltunk a hajóra, és meg sem álltunk Murano szigetéig, mely üvegkészítéséről híres (Sokszor hallottuk más országok kastélyait látogatva, hogy a teremben muaroi üvegcsillár látható, de most először voltunk egy ilyen értékes üvegkészítő manufaktúrában). Az üvegkészítő műhelyben a mester bemutatta a készítés folyamatát, trükkjeit. Készítet pár másodperc alatt egy ágaskodó üveglovat, fújt vázát, és egy újságpapírt odatartva megmutatta milyen forró a tárgy még az elkészülte után is (egyből elégett). Fantasztikus élmény volt!!! Kisebb üvegcsecsebecséket mi is vettünk, majd a hajónkkal indultunk tovább. És ahogy megláttuk Velencét… Mindig megdobogtatja a szívünket. Elmondani nem lehet, csak átélni. Hihetetlen belegondolni, hogy emberi kezek műve a város felépítése cölöpökre, és, hogy azok ekkora, kőből, márványból épült óriási patinás épületeket ilyen sok idő elteltével is megtartanak. Kikötés után végigsétáltunk a programban szereplő épületek előtt: Szláv rakpart, sóhajok hídja, börtön(ahol Casanova is raboskodott), Dózse palota, Szent Márk tér, Campanile, Prokurátori paloták. Utána lesétáltunk a Rialto hídig. A híd túloldalán még épp megcsíptünk a piacot. Persze nem vásárolni mentünk oda, csak szájat tátani a gyönyörű, nálunk nem is ismert gyümölcsök, zöldségek láttán, nem beszélve a halcsarnokról, ahol volt óriási tonhal, félelmetes laposhal, és különös lények garmada.. A piac mellett vannak kisboltok, ahol finom száraztésztákat, süteményeket, töltött kuglófot, aszalt paradicsomot, fűszereket lehet venni. Szintén a Rialto hídnál van egy önkiszolgáló étterem, ahol nagyon jól lehet lakni, jó áron. Mind ezt, mind pedig a piacot az idegenvezető ajánlotta miket ezúton köszönünk!! Jó belakva lasagneval, és tortellinivel, és tiramisuval róttuk a zeg-, zugos utcákat. Néha eltévedtünk, néha olyan utcába tévedtünk aminek a vége egy lagunába vezetetett, és pont így volt jó. Olyan helyeket is felfedetünk, ahol lehet, hogy turista nem is járt csak helyiek.  Este visszahajóztunk a kikötőbe, majd busszal a szállásra mentünk. Jól elfáradtunk, de már azt beszéltük, hogy mikor jövünk újból vissza. 

Harmadik nap reggelén elhagytuk a szállást, és a szlovéniai Postojnai cseppkőbarlangig mentünk. Dél körül értünk ide. Előre be voltunk jelentve, úgyhogy azt a kígyózó sort nem kellett kivárnunk szerencsére.  Kisvonattal mentünk be, közben gyönyörködtünk a cseppkőképződményekbe. Utána egy szakaszon gyalog mentünk, és magyar nyelven hallgattuk végig a tudnivalókat, melyik cseppkő mit ábrázol, és a mielőtt kimentünk volna egy nagy akváriumba megnézhettük a védett vakgötét, mely a sötét barlangban lakik. Kisvonattal mentünk fel a felszínre is. Kis souvenir vásárlás, és indulás haza. Budapestre fél tíz körül értünk, hazautunk is szerencsére zökkenőmentes volt.

 

Nagyon tartalmas programon vettünk részt, mindenkinek szívből ajánlom!

 

Egy hétvége Velencében ->>