Élménybeszámoló Krakkó

Aktuality
Élménybeszámoló Krakkó

Élménybeszámoló Krakkó

2017-05-09

Sokszor utaztunk utazási irodán keresztül, de az Adutourssal ez volt az első alkalom, és biztos nem az utolsó. A korábban megkapott utastájékoztatóban írták a sok más fontos dolog mellett, hogy érdemes még itthon zlotyt váltani, mert kint már rosszul váltanak, és milyen jó, hogy felhívták erre is a figyelmünket!

Az indulás előtti napon megkaptuk smsben az autóbusz rendszámát, így a nagy tumultusban könnyen megtaláltuk a miénket. Kellemes meglepetés volt már ez is. Egy nagyon szép, új busz, és kellemes küllemű sofőrök fogadtak.

Az utazás nem volt rövid, de pihenőkkel már délután két órára Krakkó óvárosában voltunk. Álmos kisvárosra számítottam, de egy nyüzsgő ékszerdobozt találtunk. Műemlék- műemlék hátán, és az idegenvezetőnk mindegyikhez tudod egy-egy legendát, storyt, érdekességet. Végignéztük a programban leírtakat (Posztócsarnok, Szt. Adalbert templom, Mária menybemenetele templom, kereskedőházak, Flórián kapu, Barbakán..) Szabadidőben aztán beültünk a Posztócsarnok egyik szép kávézójába (ahol Lenin is múlatta az időt száműzetése idején) és elfogyasztottuk az egyik legfinomabb sört amit valaha ittam. J Vettünk krakkói perecet, egy borostyánkő fülbevalót, és krowkát (tejkaramellát).  Estére aztán úgy elfáradtunk(az utazás, sok élmény és információ miatt), hogy alig vártuk, hogy a szállodánkba érjünk. Két csillagos szálloda volt, de szerintem kb. az itthoni három csillagosnak felelt meg. A vacsora nagyon finom volt, és bőséges. Az eredeti terv szerint ezen az estén még vissza akartunk menni az óvárosba, de győzött a fáradság.

krakkó

Másnap kialudva, teli hassal indultunk el. Közel volt Oscar Schindler egykori edénygyára, amit pár éve múzeummá alakítottak át, így arra kanyarodtunk. Még zárva volt, de a bejárati épületet, és a vaskaput felismertem a Schindler listája filmből.  Az ablakban azoknak a fényképe volt kirakva, akiket Schindler megmentett a haláltáborok borzalmai elől. A Krakkói várban (Wawel) nagyon sok féle kiállítás volt. Mindegyikre külön lehetett jegyet venni. Ha mindegyiket végignézné az ember, szerintem rámenne két nap is. J Mi az idegenvezetőnkkel meglátogattuk a vár belső udvarait, a koronázó templomot (megsimogattuk a toronyban a Zsigmond harangot), királyi kriptákat, az egyházi múzeumot, és a hírhedt sárkány barlangját. Volt egy kis szabadidő még mielőtt indultunk a fakultatív Auschwitz programra. Kicsit tartottam tőle, hogy mennyire lesz borzasztó. Persze mindenki látott róla filmeket, tanult róla az iskolában, de az eredeti helyszínen, személyesen.. Nagyon nagy hatással volt rám a hely, és az ott hallottak, látottak. Azt semmilyen film nem adja vissza. Nem bántam meg, hogy ellátogattam oda, mivel ezáltal többet tudtam meg a történelem eme borzalmas időszakáról, és átértékelődött néhány dolog bennem. Átmentünk Birkenauba is, ahol néhány fabarakkot újraépítettek, hogy elképzelése legyen az embereknek, milyen is volt a hely.

Visszamentünk este a szállásra, majd vacsora után felkerekedtünk, és bevillamosoztunk az óvárosba. Nagyon szép volt a város kivilágítva is! Felültünk egy kis városnéző golfautóra, ami átvitt a szomszédos kerületbe, az egykori zsidó negyedbe (Kazimierz). Sokat mesélt róla az idegenvezetőnk, és tényleg nagyon hangulatos volt. Beültünk egy kerthelyiséges helyre ahol élőzene volt, és elkortyolgattunk néhány koktélt.

Nem túl sok alvás után elindultunk a Wieliczkai sóbányába, már korán reggel. Jó volt mert még nem voltak nagyon sokan. Hihetetlen élmény volt!! Voltam már sok sóbányában, de ez.. Olyan szobrokat, és termeket faragtak a bányászok sóból, hogy még a szavunk is elállt! Lefelé lépcsőkön, vissza viszont két szintes bányalifttel mentünk. Külön élmény volt.

Szerencsére nagyon jó időnk volt, amikor odaértünk a Dunajec folyó partjára a tutajosokhoz. Felszálltunk a tutajokra, és indulhatott a kaland! Röhögcséltünk össze-vissza ahogy hullámoztunk a víz tetején, közben gyönyörködtünk a tájban, és élveztünk a pillanatot.

Zakopaneba érve elfoglaltunk a szállásunkat. Megint jóízűen elfáradtunk, így hiába volt közel a központ, vacsora után kialudtuk magunkat. Laza befejező nap volt. Sétálgattunk a főutcán, a goral stílusú rönkházak között, vásárolgattunk a híres sajtokból, fafaragványogból, papucsokból, felmentünk a Gubalowka hegyre a piactól induló siklóval. Délután nagy bánatunkra elindultunk haza. Budapestre kb. este kilenc órára értünk.

Sok program volt, de nem túl sok. Épp annyi, amit az ember élvezni tud, és mindig volt kis szabadidő is. Lengyelország még mindig megfizethető szerencsére, ellenben a nyugatabbra lévő országokkal. Kedves emberekkel, szépen felújított terekkel, épületekkel találkoztunk. Remélem, még lesz lehetőségem visszatérni ezekre a helyekre, de ezen az úton is annyi élményben volt részem, hogy soha nem fogom elfelejteni. A barátnőmmel, akivel utaztam, azóta is felemlegetjük, hogy mikor mi történt, és meséljük másoknak is.

 

Következő utazásunkat egyébként Salzburgba, és a Bajor kastélyokhoz tervezzük Önökkel! 

 

Ha kedvet kapott, jöjjön el velünk- >>